Történelmünk
Községünk
története
1844
A község dohánykertészek letelepítésével jött létre, első lakói 1844-ben érkeztek Nagylakról, Pitvarosról és észak-magyarországi vármegyékből.
1898
Először Albertinek majd Kispitvarosnak nevezték a települést jelenlegi nevét 1898 óta viseli.
1919
A 19. században a helyiek túlnyomó többsége evangélikus szlovák volt. A település az első világháborút követően, 1919 és 1920 között majd egy évig román megszállás alatt volt. A lakosság a 20. század első harmadára a kétszeresére emelkedett, de a nemzetiségi és felekezeti arányok változatlanok maradtak.
1927
1927-ben nyílt meg az óvoda; ugyanebben az évben fejeződött be a Nagyatádi-féle földreform; a kiosztott házhelyeken egy évvel később már 33 új családi ház állt a Falusi Kislakásépítési Szövetkezet kölcsöneinek jóvoltából.
1946
A falu nemzetiségi összetétele 1946-ban gyökeresen megváltozott: a csehszlovák-magyar lakosságcsere után az arányok megfordultak, és a Felvidékről kitelepített magyarok alkották a lakosság zömét. Az 1950-es megyerendezés után a feldarabolódott Csanád vármegyéből Csongrád megye makói járásához került; a község 1973-ban önállóságát elvesztette, és egészen 1990-ig a pitvarosi közös községi tanács társközsége volt.
1960
1960-ban jött létre a Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet; ez 1974-ben egyesült a pitvarosi Felszabadulás Mezőgazdasági Termelőszövetkezettel, amely napjainkban is műveli a község földterületének legnagyobb részét.
1990
Csanádalberti 1990-ig a Pitvarosi Közös Tanács társközsége volt, majd az első demokratikus választásokat követően – az önkormányzati képviselő-testület döntése alapján – önálló településként él tovább. Az első demokratikus választáskor megválasztott képviselők: Mandák Istvánné, Petrovics Kálmán, Surányi Imre, Zatykó Pál, míg a település vezetését Lengyel Lajos polgármester látta el.
1844
A község dohánykertészek letelepítésével jött létre, első lakói 1844-ben érkeztek Nagylakról, Pitvarosról és észak-magyarországi vármegyékből.
1898
Először Albertinek majd Kispitvarosnak nevezték a települést jelenlegi nevét 1898 óta viseli.
1919
A 19. században a helyiek túlnyomó többsége evangélikus szlovák volt. A település az első világháborút követően, 1919 és 1920 között majd egy évig román megszállás alatt volt. A lakosság a 20. század első harmadára a kétszeresére emelkedett, de a nemzetiségi és felekezeti arányok változatlanok maradtak.
1927
1927-ben nyílt meg az óvoda; ugyanebben az évben fejeződött be a Nagyatádi-féle földreform; a kiosztott házhelyeken egy évvel később már 33 új családi ház állt a Falusi Kislakásépítési Szövetkezet kölcsöneinek jóvoltából.
1946
A falu nemzetiségi összetétele 1946-ban gyökeresen megváltozott: a csehszlovák-magyar lakosságcsere után az arányok megfordultak, és a Felvidékről kitelepített magyarok alkották a lakosság zömét. Az 1950-es megyerendezés után a feldarabolódott Csanád vármegyéből Csongrád megye makói járásához került; a község 1973-ban önállóságát elvesztette, és egészen 1990-ig a pitvarosi közös községi tanács társközsége volt.
1960
1960-ban jött létre a Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet; ez 1974-ben egyesült a pitvarosi Felszabadulás Mezőgazdasági Termelőszövetkezettel, amely napjainkban is műveli a község földterületének legnagyobb részét.
1990
Csanádalberti 1990-ben saját önkormányzatot választott.
Címerünk
Csücskös talpú reneszánsz, vízszintesen vágott, alsó és felső mezőre osztott a pajzs. A zöld színű pajzs talp fölötti közepén hétlevelű aranyszínű sarjadék látható kék mezőben. A címerpajzs alsó zöld mezeje egy hármashalom negatív forma, az alföldi létre utal. A felső kék mező a nagy horizontú alföldi táj kék egére emlékezteti a címert szemlélő embert. Az ég felé felnövő, feltörő palánta a mezőgazdasági tevékenységet, a dohánytermesztői munkát örökíti meg.
A hét aranyszínű levél a régmúlt világából ránk maradt motívuma életfaszerűen jelképezi a dohánynövényt, amely az egyik legfőbb kenyéradó és reményt adó terméke volt az ott élőembereknek, emellett régi pecsétnyomó-motívum is.
Címerünk
Csücskös talpú reneszánsz, vízszintesen vágott, alsó és felső mezőre osztott a pajzs. A zöld színű pajzs talp fölötti közepén hétlevelű aranyszínű sarjadék látható kék mezőben. A címerpajzs alsó zöld mezeje egy hármashalom negatív forma, az alföldi létre utal. A felső kék mező a nagy horizontú alföldi táj kék egére emlékezteti a címert szemlélő embert. Az ég felé felnövő, feltörő palánta a mezőgazdasági tevékenységet, a dohánytermesztői munkát örökíti meg.
A hét aranyszínű levél a régmúlt világából ránk maradt motívuma életfaszerűen jelképezi a dohánynövényt, amely az egyik legfőbb kenyéradó és reményt adó terméke volt az ott élőembereknek, emellett régi pecsétnyomó-motívum is.
Nemzetiségi megoszlás
- Magyar 97.9%
- Cigány 1.7%
- Szlovák 5.7%
- Szlovén 0.6%
- ismeretlen 1.9%
Felekezeti megoszlás
- Római Katolikus 48%
- Református 20.2%
- Evangélikus 10.7%
- Görög Katolikus 1.1%
- más egyház 1.1%
- nem vallásos 18.1%
- ismeretlen 0.8%