Csanádalberti Csongrád-Csanád Vármegye dél-keleti részén található. Pitvaros 2 kilométerre keletre, Makó 20 kilométerre nyugatra van a községtől. A település területe a Csongrádi sík keleti szélén van, természeti környezete is ezen táj jellemzőit hordozza magán. Megközelíthető közúton a Makót és Mezőhegyest összekötő úton.

A település környékén terül el a védett természeti értékekkel rendelkező Csikóspuszta.

Természetvédelmi terület

Csanádalberti határának keleti részén zömében szántóként használt hátasabb területek, míg nyugat felé mélyebb fekvésű és mozaikosabb területek húzódnak.

A települést több irányból is behálózzák a Száraz-ér jelenlegi és a Maros több ezer éves holtmedrei.

Az érhálózat a község nyugati oldalán a legsűrűbb és itt a leggazdagabb a természeti környezet is. Az erek mentén az egykori folyóvízi felszínformálás eredményeként kisebb-nagyobb hátak, laposok, lefűződött morotvák tarkítják a területet. Ez a változatosság mozaikosabb területhasználatot is eredményez. Az erek mentén telepített fasorok, erdőfoltok, cserjések és gyepterületek is vannak.

A legeltető állattartás mára eltűnt a község határából, így az egykori legelőket kaszálással hasznosítják. Az ősi medrek vizes években a mai napig jelentős mennyiségű vizet tartanak, zsombékosaik ilyenkor életre kelnek. Száraz években csak a legmélyebb részeik nedvesednek meg. A Száraz-érben a gyakoribb halfajok mellett a mocsári teknős, és ritkábban a vidra is előfordul. A gazdag madárvilágból a teljesség igénye nélkül barna rétihéják, szürke gémek és nagy kócsagok, tőkés és böjti récék mutatkoznak az erek mentén; miközben nádiposzáták és nádirigók énekétől zúg a nádas.

Az erek menti szikes gyepeken tavasszal a kamilla illatozik, nyár végén a sóvirág lila virágait láthatjuk tömegesen. A partos részeken júniusban gyakori a sárga virágú tejoltó galaj, és a lila szirmú ligeti zsálya. Ugyanitt találhatjuk meg a sisakos sáskát és az olasz sáskát is. Ezek a területek többnyire Natura 2000 védelem alatt állnak. A védett, és természetközeli élőhelyeken vörös és kék vércsék, szalakóták és egerészölyvek vadásznak előszeretettel.

A határban minden olyan faj megtalálható, melyek a tájban gyakoriak: mezei pacsirták, fácánok, kis őrgébicsek, sárgarigók szinte mindenhol előfordulnak. Míg belterületen a Fő úton több pár fehér gólya fészkel és a házi rozsdafarkú énekét is sok helyen hallani. Az éjszaka leple alatt a házak körül élő rágcsálókra a kuvikok és gyöngybaglyok vadásznak, melyek általában nem használt épületekben telepednek meg.

A község természeti szempontból gazdag. A nem intenzíven használt területeken érdemes bármely évszakban egy-egy sétát tenni, hogy ezt magunk is megtapasztalhassuk. A település határának legnyugatibb pontján álló Fekete-halom tökéletes célpont lehet egy rövidebb gyalogtúrához.

Szöveg és fotó: Balogh Gábor